Van egy jelenet a fikcióban, amelyet mindenképpen dramatizálnod kell. Ez a tetőpont.
Ebben nincsen választásod. A nem nyílt színen történő végkifejlet frusztráló és kiábrándító az olvasók számára (a novellák másként működnek, mindjárt szót is ejtünk róluk). A végkifejletet regénynél nem lehet lezavarni néhány bekezdésben. Ez az a pont, ami felé háromszáz oldalon haladtál; az olvasó, aki szintén háromszáz oldalnyi olvasóidőt ölt a regényedbe, szintén személyesen akar tanúja lenni a leszámolásnak, méghozzá ki szeretné élvezni.

A tetőpont a történet végéhez tartozik. Ez az a jelenet, aminek ragyognia kell a többi között. A tetőpont a vezérfonal kicsúcsosodása, az az esemény, amely ütközésbe vonja az összes erőt, amelyet útjára indítottál. A tetőpont az a pont, amikor valaminek engednie kell – és ez meg is történik.

Hogy meghatározhasd, mi a tetőpont a történetedben, tedd fel a kérdést az olvasó szemszögéből: „Hogyan ér véget a történet?”A válasz azonban nem feltétlenül egyezik meg az utolsó jelenettel!

Egy regényben fontos meghatározni a pillanatot, amelyben a történet összes ereje egy pontba gyűlik, hogy érzelmi tűzijátékban kisüljön. Noha ez a jelenet csak a könyv végén következik, már a történet közepén gondolnod kell rá. Miután magadban eldöntötted, mik az összecsapó erők, visszafelé haladva kiválaszthatod a történet közepének azon jeleneteit, amelyek dramatizálják a konfliktusban lévő elemek feszültségének növekedését.
Egy hagyományos novellában szintén lehet ilyen klasszikus tetőpont, de a kortárs novellákban sokszor másként működik a tetőpont. Gyakran a lényeg a karakter változása vagy a felismerés, amit hoz, és ennek nehéz belőni a pontos időpontját. A történetben ilyenkor minden a változáshoz vezet, amelyet csak egy-két bekezdés jelöl. Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha az előtte lévő jelenetek dramatizáltak, mégpedig elég jól bemutatják a karakter változását. Az ilyen típusú novellánál az alacsony hőfokú tetőpont megalapozása létfontosságú, és ilyenkor a középső jelenetek a legfontosabbak.

A tetőpontról
A tetőpont úgy definiálható, mint az a nagy esemény, amely felé a történetedben munkálkodó erők hatnak. Ha a karakter megváltozik, ez az a tapasztalat, amely végül bemutatja a változást (bár a korábbi tapasztalatok is szerepet játszhattak ebben). Ha egy problémát meg kell oldani, azt a főhős itt oldja meg. Itt kerül sor a végső összecsapásra. Novella esetében pedig ez az a pont, amikor az olvasók ráébrednek arra, miért is olvasták el ezt a történetet. Ez a jutalomcsoki.

A tetőpontnak az alábbi négy követelményt kell teljesítenie:

1. A tetőpontnak igazodnia kell a történetedben sugallt világnézethez.

2. A tetőpontnak érzelmet kell közvetítenie. Egy érzelmileg semleges tetőpont csalódottságot kelt az olvasóban. Érezniük kell, amit a karakterek is. Ha a karaktereid semmi különöset nem éreznek, akkor ez nem a tetőpont.

3. A tetőpontnak megfelelő érzelmi szintet kell közvetítenie. Ez azt jelenti, hogy a tetőpontban a dráma szintjének igazodnia kell a történetben előforduló dráma szintjéhez. Ha túl sok a dráma, akkor rövidzárlatot okozhat a visszafogottabb történetben, és tönkrevághatja; ha túl kevés a történethez képest, akkor csak kicsit pukkan. Ha a történet családi bosszúságokkal foglalkozik, akkor egy látványos pisztolyraharapás kissé elveti a sulykot. Erőltetettnek fog érződni, mintha mesterségesen próbálnál drámát generálni. Hasonlóképpen a gengszterháború sem érhet véget csendes megbeszéléssel, mert abban a kontextusban laposnak fog érződni.

4. A tetőpont következzen logikusan a cselekményből és a történetből. A tetőpontnak természetesen kell következnie a megelőző eseményekből, amelyeknek a karakterek személyiségéből kell fakadniuk. Ahol a tetőpont egy új, kívülálló erő érkezésén alapszik, az deus ex machina, és rendszerint nem bók, ha a sztorira ezt sütik rá. A tetőpont ne egy véletlentől függjön (paródiában lehet szerepe). A tetőpont ne csak hihető legyen a karaktereid tükrében, hanem tűnjön egyenesen elkerülhetetlennek.

A tetőpontjelenet mérete álljon egyenes arányban a történet hosszával. A regényekben a tetőpont rendszerint egy fejezetet tesz ki; novellánál a hossza attól függ, milyen típusú novelláról van szó.
A befejezés tesztkérdése: Ha a főszereplőm teljesen más személyiség volna, ugyanígy érne véget a történet? A válasz legyen Nem. Ha a válasz Igen, ha a könyved eseményei változatlanok maradnának, mindegy, kivel esnek meg, akkor a befejezés sem lesz hiteles.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés