Romantikus történelmi és fantasy könyvekben a leggyakoribb főszereplők a koronás fők, főhercegek, bárók, grófok - vagy pedig ellenpárjaik: a szegénylegények, árva leányok, akik a regény végére fölemelkednek az udvar csillogásába. Sok esetben azonban a nemesség üres papírmasé bábok gyülekezete - vagy az író lustasága, tudatlansága, vagy pedig a kiválasztott királyi karakterek Mary Sue-jellege miatt. Limyaael néhány ötletet ad arra nézvést, hogyan javíthatunk az efféle sszereplők megformálásán.
1) Szeretet, félelem, tisztelet... a hozzáállás nem általános!
Olyan nem létezik, hogy egy uralkodót mindenki egyformán szeressen és tiszteljen. Lehet, hogy a nemesek szeretik, mert rájuk bízza az adó mértékét, de a parasztok ugyanezért nem valószínű, hogy kedvelik. Lehet, hogy a "nép fia", aki az országot járva meghaallgatja alattvalói bajait, de amíg ezt teszi, addig sem uralkodik a székhelyén, ami a dolga lenne. Megítélése aszerint változik, kinek a szemén át szemléled. Az uralkodóhoz való hozzáállás az ő viselkedésére is rányomhatja a bélyegét - sose felejtsd el a hatás-ellenhatás törvényét! Ha hozzászokik, hogy az udvarban kedvelik, könnyen magától értetődőnek veheti a szeretetet, s könnyen eljátszhatja a megszerzett tiszteletet. Az is lehet, hogy keménykezű és igazságos király, akit éppen ezért tisztelnek, ám nem szeretnek - mi van, ha viszont ő éppenhogy szeretetre áhítozik, és lassan belekeseredik, hogy ezt nem kapja meg? Ne felejtsd el azt sem, hogy a karakter valós személyiségének nem feltétlenül kell összhangban lennie az udvarban vagy az országban róla kialakult képpel. Aki nem ismeri, az csupán a dekrétumaival találkozhat - tökéletesen jóindualtú és szelíd királyt is utálhatnak alattvalói az adók miatt.
2) Az utókor szerepe.
Mi az uralkodó viszonya történelmi örökségéhez? Milyen hírnevet hagy maga után? És milyen híre van a családjának? Az új uralkodó aggódhat amiatt, hogy nem ér fel elődjéhez - vagy épp ellenkezőleg, midnent megtesz, hogy bebizonyítsa: ő jobb és ügyesebb. Megpróbálja alakítani a képet, ami róla az elődjei révén kialakult - ezt vajon őszintén teszi, vagy tényleg csak a megítélésén szeretne változtatni?
3) Mi a viszonya a törvényekhez és a hagyományokhoz?
Nagyon nagy a különbség, ha a herceget eleve koronahercegnek szánták, vagy ha a család egyik ágának hirtelen kihalása folytán egy vidéki másodunokaöcs kerül a trónra. Milyen befolyása van az örökösödésre a nemességnek? Az egyháznak? Ha a szereplő váratlanul kerül trónra (ami oly sok regényben jelenik meg), a reakciója nem pusztán annyi, hogy "Nem vagyok rá méltó" vagy "Engem sosem készítettek fel erre" - meg kell birkóznia a családtagjainak elvesztésével, a pletykákkal, és az új kihívásokkal egyaránt. Ha ezt az író jól ábrázolja, a regény jó lesz, ám sokszor ez nem teljesül. Sok könyvben abban a pillanatban, hogy a vonakodó főhős fejére korona kerül, hirtelen megnyeri magának az udvart, és kiderül róla, milyen bölcs, igazságos és szeretreméltó.
4) Dolgozd ki, hogyan nevelte őket az élet az uralkodásra (vagy hogyan nem)!
Először azzal kell tisztába jönnöd, hogy az adott társadalomban mik a jó uralkodó ismérvei. Harcos? Jámbor? Intrikában jártas? Miután ezt tudod, döntsd el, hogy a főszereplőd mennyire teljesíti az elvárásokat. Az uralkodás kemény munka, és általában nevelik rá az embereket. Igen ritkán lesz parasztból jó király: lehet, hogy a szíve a helyén van, de nem tud úgy olvasni az udvari népek arcából, és hiányzik a háttértudása is - mit tud ő a számokról, a térképekről, katonai stratégiákról?
5) Találd ki, hogy a függetlenség mely területeken esik áldozatul a kompromisszumoknak!
A király nem légüres térben létezik: számtalan intrikáló nemes veszi körül, akikkel mind számolni kell, nem csak felé, de egymás felé irányuló konfliktusaikat is kezelnie kell. És akkor még nem is beszéltünk a többi alattvalóról: szolgálról, parasztokról, katonákról. Nyilvánvaló, hogy az urolakodó nemfoglalkozhat mindennel maga. Nincsen annyi ideje, és elsősorban uralkodnia kell, nem pedig kísérgetnie a rabokat vagy felügyelni a termény betakarítását. Ez pedig azt jelenti, hogy rá van szorulva másokra. Az pedig, hogy kiket választ az egyes posztokra, nagy mértékben befolyásolja az ő megítélését is. Ha barátot választ, azért, ha ellenséget, azért. Ért-e a kinevezett személy a feladatköréhez?
6) A házasság és a szerelem sem mentesek a problémáktól.
Ennek nyilvánvalónak kell lennie: akit uralkodásra neveltek, annak tudnia kell, hogy a házasságát politikai érdekek fogják diktálni, és ez nem érheti őt váratlanul. Ha a társadalom vér szerinti örökösödésre alapul, akkor a félrekefélés külön gondot jelenthet. A fattyúkkal kezdeni kell valamit, és az is lehetséges, hogy büntetés jár azért, ha a királlyal vagy királynővel a hitvesén kívül más is lefekszik. Ez nem jelenti azt, hogy a romanitkus szerelem ki van zárva: a karakterek azonban viselkedjenek úgy, ahogy az adott világban hiteles. Aki olyan személybe lesz szerelmes, akibe nem kellett volna, az többnyire a való világban sem mondja azt, hogy "Á, nem érdekes" és teszi azt, amit a szeszélye diktál.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés